Kék fény a sötétben — új hang

A második emeleti sötétségben Dániel a lakása ajtajának hideg faanyagához préselte a hátát. A korláton túl Fekete Zoltán zseblámpájának éles fénysugara pásztázta a lépcsőházat; a közös képviselő szigorú, visszhangzó léptei mögött ott bujkált a teljes lakóközösség felgyülemlett félelme. Horváth Bianka résnyire nyitotta ki a szomszédos ajtaját, de a felvillanó fényre rémülten rántotta vissza a fejét.
Dániel zsebében ekkor vibrálni kezdett a telefon. A képernyő éles kék fénye hidegen világította meg megviselt arcát. Egy névtelen értesítés érkezett, ami azonnal jéggé fagyasztotta a vérét: 'A tegnap esti rendszerlépésed nem maradt észrevétlen. Tudjuk, mit töröltél.'
A szorongás gombócként szorult a torkára. Tegnap éjjel, a kiégés és a kilátástalanság peremén hozott egy kényszerű, visszavonhatatlan döntést a céges adatokkal kapcsolatban, remélve, hogy senki sem szerez tudomást róla. Most viszont a telefonját szorongatva ráébredt, hogy valaki a házból vagy a hálózatról figyeli minden mozdulatát. Kényszeresen nyomkodta a kijelzőt, miközben Bálint alakja némán elsuhant mellette a hátsó lépcsők felé, Fekete Zoltán pedig elszántan emelte fel a hangját a lenti sötétben:
– Bejelentést teszek a hatóságnál! Itt ma éjjel valaki szándékosan okozott kárt!