A második emeleti rejtekhely

Az ellenőrök távozása után a kapualjban rekedt csend szinte fizikai súllyal nehezedett a lakókra. A feszültség lassanként a faliújság és a koptatott réztáblás postaládák felé terelte az embereket, ahol Fekete Zoltán friss közgyűlési meghívója sárgállott. Szabó Gábor remegő kézzel forgatta a leveleit, miközben Radó Károly Karesz lépett mellé, s idegesen igazgatta megfakult bőrkabátját.
– Zoltán egész nap a folyosókat járja, de látszik rajta, hogy Balog fogja a pórázt – sziszegte Karesz szaggatottan, miközben a postaládájának rozsdás zárjával bajlódott. A szűk átjáróban senki sem tudta elkerülni a másikat; a kényszerfelújítás és a kilakoltatás fenyegetése miatt a tekintetek egymásba fúródtak.
Ekkor vágódott be a nehéz bejárati kapu. Varga Nóra lépett be, zaklatottan, kifulladva. Odakint, a szűk utcában egy járó motorú, sötétített üveges luxusautó vesztegelt a kapu előtt. Nóra szorosan magára húzta drága kabátját, de a lecsúszott sál mögött kirajzolódott a nyakán lévő friss vörös nyom, s a szemei csillogtak a fojtott félelemtől és izgalomtól.
Ahogy átpréselte magát a postaládáknál ácsorgó szomszédok között, a méregdrága bőrtáskájából egy elegáns, névtelen hotel-kulcskártya hullott a kőre. Gábor gyanakodva hajolt le érte, de Nóra már a másodpénteki lépcsőfokokat kapkodva szedte felfelé, meg sem hallva a férfi utána szólását. A házban uralkodó rettegés közepette Nóra gyanús rohanása és a kint várakozó idegen autó újabb baljós rejtélyt vetített a falakra.