A logikai töréspont

Bálint ökölbe szorított kézzel lépett el a matt üvegtől. Szabó doki ultimátuma ott visszhangzott a fülében, de mielőtt bármit felelhetett volna, a szűk folyosón felbukkant Kerekes Marietta. A fiatal vegyészhallgató nem az indulatokra, hanem a nyers tényekre figyelt: egyetlen pillantásból felmérte a rendelő ajtórésén kiáramló szúrós, szintetikus gyógyszerszagot és Szabó izzadt kézremegését.
– Doki, maga benzodiazepinnel tömi magát, és anyám kórházi készleteiből fizeti a kártyaadósságait, ugye? – kérdezte Marietta jéghideg, precíz hangon, Bálint mellé lépve. A lány éles, racionális megszólalása áttörte a kétségbeesés falát. – Ha Bálintot zsarolja, azzal a saját illegális receptjeire hívja fel a kiérkező hatóság figyelmét.
Miközben a szuterén felől Lugosi Jenő részeg Tosca-áriája és a megnyitott pincei főcsap tompa csobogása szűrődött fel, Dr. Bordás András lépett a lépcsőfordulóba. A régi vágású mérnök száraz professzorossággal mérte végig a feszült csoportot.
– Ebben a házban minden a fizika törvényein alapszik. R egyenlő U per I! Ha túl nagy az ellenállás, az egész rendszer leég – intett pálcaszerű ujjával Bordás. – A gázszag sem véletlen, és maga, Szabó, a logikát hagyja ki a számításból.
Bálint nem habozott tovább. Kihasználta a Marietta és Bordás által teremtett ritka, józan pillanatot, és elszántan vállal feszült a zárva tartott ajtónak.