A rendelő zárt ajtaja — visszhang

Bálint kihasználta a lépcsőházi zűrzavart: amikor Kovács Tibor bá szerszámosládája a kövezetre csapódott, elszakadt Balog Henrik szúrós tekintetétől, és kettesével szedve a fokokat lesietett a földszintre. A lépcső aljában Erika riadt alakja tűnt fel, aki a kabátja alá rejtett, halkan nyüszítő csecsemővel épp Dr. Szabó András leharcolt magánrendelőjének ajtaja felé hátrált.
Mielőtt Bálint utolérhette volna a nőt, a nehéz faajtó csattant, és belülről kattant a zár. Bálint tehetetlenül ütött rá a matt üvegtáblára. Ekkor a szuterén felől Kerekes Marietta éles hangja ütötte meg a fülét – a lány gyanús gázszagra figyelmeztette a szomszédokat a régi gépészet mellett, de Bordás professzor mérnöki kioktatása azonnal elnyomta a szakmai aggodalmat.
– Halkan, Bálint! – szűrődött ki Dr. Szabó rekedt, izzadt hangja a résnyire nyitott kémlelőablakon át. Az orvos arca szürke volt a kétségbeeséstől és a kártyaadósságok súlyától. – Ha Enci most kilép a folyosóra, nemcsak ő, de a teljes ház megtudja, kinek a gyermekét ringatja Erika ebben a szobában.
– Mit akarsz, doki? – sziszegte Bálint, miközben a hideg verejték végigcsorgott a nyakán.
– Balog Henrik a nyakamon ül a tartozásaim miatt – mondta Szabó, és a kulcsot szorongató keze megremegett. – Vagy szerzel nekem pénzt az ügyvéd kifizetésére még ma este, vagy széttárom a karom Enci előtt. Választhatsz: feladsz mindent, vagy fizetsz az eltitkolt életedért.