Hideg kalkuláció a harmadikon

A földszinti rendelő ajtajának tompa csattanása végigrezgett a kovácsoltvas korláton, de a harmadik emeleti fordulóban Dr. Balog Henrik meg sem rezdült. Élre vasalt, sötétszürke öltönyében, karját a mellkasán összefonva állt a félhomályban. Neki nem a lenti zűrzavar vagy a szuterénből felhallatszó vízrobaj jelentette a lényeget, hanem a házban csendben felhalmozódó feszültség.
A szomszédos ajtó résén át kiszűrődő fojtott hangok felé fordította a fejét. Molnár Máté és Horváth Bianka éppen a törlesztőrészletek elszabadult kamatairól vitatkoztak. Bianka hangjában elkeseredett remegés bujkált, Máté pedig a fáradtságtól rekedten próbálta védelmezni a közös otthonuk jövőjét. Balog keskeny ajkán halvány, jéghideg mosoly suhant át. Pontosan tudta, a fiatal pár hány hónapos elmaradásban van, és hogy a tartalékaik végérvényesen kimerültek.
Amikor Fekete Zoltán a papírjaival a kezében sietett lefelé a lépcsőn, Balog kimérten, határozott mozdulattal lépett ki elé.
– Zoltán – szólította meg a közös képviselőt halk, parancsoló tónusban. – A rendkívüli felújítási alap megemelését nemcsak indokoltnak tartom, de a következő közgyűlésen a teljes szavazati súlyommal támogatni fogom. A háznak drasztikus lépésekre van szüksége a fennmaradáshoz.
Fekete meglepetten torpant meg, de a bürokrácia szigora győzött a gyanakvása felett, és helyeslően bólintott. Balog pontosan tudta, mit tesz: a megnövelt közös költség lesz az utolsó csepp a leggyengébb lakók poharában. Amikor Mátéék és a többi megszorult tulajdonos végleg összeroppan a terhek alatt, ő ott áll majd a háttérben, hogy áron alul megvegye a végrehajtás alá kerülő lakásokat.