A logika pislákoló fénye

A szikár férfi határozott mozdulattal tolta félre Székely Ricsit a szuterén bejáratánál. Ricsi felmordult, félkézzel a nedves falhoz támaszkodott, de látva a jövevény kimért, szótlan elszántságát, jobbnak látta visszahúzódni a rekeszei közé. A lépcsőházban egy pillanatra sűrű, fojtogató csönd támadt.
Dr. Bordás András az első emeleti korlátnál igazította meg vastag keretes szemüvegét. „A pánik nem fizikai tényező, csak az értelem hiánya!” – csattant fel az öreg mérnök kioktató hangja, lefele mutatva a vak sötétségbe. „Ohm törvénye nem válogat, tisztelt lakók! A pincevilágítás nem magától szállt el, hanem mert valaki túlterhelte a kört. Ha a gázcsövekhez is így nyúltok, a levegőbe repülünk!”
A váratlanul józan szavak egyetlen ritka, intelligens pillanatra megtorpantották a pattanásig feszült kapualjat. Bálint elkapta Enci csuklóját, mielőtt a lány a lejáró felé léphetett volna. A férfi kabátzsebében lapuló barna boríték éles papírszegélye a tenyerébe vágott. Enci dühösen rántotta el a kezét, tekintetében gyanakvás és megvetés feszült, de mielőtt egymásnak feszülhettek volna, odalentről fémes koppanás visszhangzott.
Az új lakó zseblámpájának éles, keskeny fénysugara végigsöpört a kőlépcsőkön. A fénycsóva a szuterén kanyarulatában, dr. Szabó rendelőjének hátsó, eldugott tárolóajtaja előtt állapodott meg. A résnyire nyitott faajtó mögött Miri kuporgott, a földre szóródott, névtelen gyógyszeres dobozok gyűrűjében. Ida kétségbeesett kiáltása bent rekedt a torkán, ahogy a kislány kábultan, de épen pislogott az éles világosságba.
Dr. Balog Henrik a másodikon nem mozdult, csak hideg, elégedett mosollyal jegyezte fel magában a látottakat: a ház újabb sötét titka lepleződött le, pontosan úgy, ahogy a kényszerárverési stratégiájához szűkséges volt.