A levélbedobó fogságában

Dániel gyorsan hátralépett a lépcsőforduló árnyékába, mert a második emelet felől már nehéz, csikorgó gumitalpú léptek dübörögtek lefelé. Bálint érkezett, mint egy elszabadult biztonsági őr, akinek épp a legrosszabb műszakjában kell szembenéznie a magánéletével. Egyenesen a rendelő felé vetődött, ám Dr. Szabó reflexei – amelyeket az adóbehajtók és a feldühödött kártyapartnerek csiszoltak élesre – meglepően gyorsnak bizonyultak. Az orvos visszarántotta az ajtót, Erika a nyöszörgő csecsemővel eltűnt a vizsgálószék mögötti homályban, a kulcs pedig kétségbeesett csikordulással fordult el a zárban.
– Nyissa ki, doki! – döngette a tejüveget Bálint, miközben az arca fenyegető bíborvörösre váltott. – Tudom, hogy bent van!
Szabó doktor a levélbedobó résén keresztül sziszegte ki a feltételeit, miközben a keze úgy remegett, mint egy rosszul kalibrált vérnyomásmérő.
– Egy tapodtat se, Bálint! Ha estig nem szerzel nekem félmillió forintot, hogy leállítsam Balog ügyvéd urat, akkor holnap reggel a faliújságra nem a közös képviselő hülye hirdetménye kerül ki, hanem a csecsemő származási lapja! És garantálom, hogy Enci fogja először elolvasni.
Bálint elhűlve torpant meg. A sarokban megbúvó Dániel szinte hallotta, ahogy a biztonsági őr agyában a fogaskerekek csikorogva próbálják feldolgozni a zsarolás matematikáját. Eközben az udvarról Tormai főtörzs mélyhegedűjének kesernyés hangja szűrődött be – a rendőr a legújabb pletykák birtokában épp az ablakában gyakorolt, mit sem sejtve a földszinti drámáról.