A lépcsőforduló titkai

Bálint óvatosan hátrálni kezdett a kapualjban kirobbant feszültség elől. Amíg Fekete Zoltán remegő kézzel próbálta magyarázni a bizonyítványát a hatósági ellenőröknek, a férfi elindult felfelé a korhadt lépcsőn, hogy időt nyerjen. Az első emeleti lépcsőforduló homályában azonban elkerülhetetlen akadályba ütközött.
Vincze Erzsi néni úgy lépett ki a résnyire nyitott ajtaja mögül, mint aki órák óta erre a pillanatra várt. Bütykös, száraz ujjaival azonnal elkapta Bálint kabátujját, és szorosan magához húzta a férfit.
– Ne szaladj úgy, Bálint, nem kerget a tatár – sziszegte az öregasszony, szemeiben éles, számító fénnyel. – Inkább arra figyelj, mi folyik a saját orrod előtt. A kis Miri a csemegebolt ablakából a telefonjával videózza a lépcsőházi felfordulást. Még a végén mindenki meglátja a neten, ahogy a lecsúszott orvosod tegnap éjjel a hátsó bejáraton csempészte be a babás nőt. Balog ügyvéd úr pont az ilyen szabálytalanságokra vadászik.
Bálint gyomra görcsbe rándult. Erzsi néni nem nyíltan fenyegetőzött, csupán egy ártatlannak szánt pletykába csomagolta a pusztító információt.
Enci a csemegebolt félhomályos ajtajából figyelte őket, és élesen összerezzent, amikor odalentről Fekete Zoltán elkeseredett kiabálása visszhangzott fel a lépcsőházban. Erzsi néni ekkor még közelebb hajolt Bálinthoz.
– Ha a hatóság lekapcsoltatja a főkapcsolót, a rendelő elektromos retesze kiold – tette hozzá szinte köznapi hangon. – Akkor bárki besétálhat Erikához. Ugye nem akarod, hogy Balog úr nyissa rájuk az ajtót?