A közös képviselő ultimátuma

Bálint lassan ellökte magát a rendelő nyirkos ajtajától. A zár túloldalán elhallgatott Dr. Szabó fenyegető suttogása, de a férfi fülében még ott csengtek a zsaroló szavak. A koromsötét lépcsőházban ekkor nehéz, kimért léptek zajai törtek fel a felsőbb emeletekről: Fekete Zoltán ereszkedett lefelé, kezében egy éles, kék fényű ledes zseblámpával.
A közös képviselő ügyet sem vetett a zárt ajtó mögötti drámára vagy a lakók riadt morajlására. Pásztázó fénysugara vakítóan állapodott meg a fordulóban felejtett, összehajtogatott kartondobozokon és a korlátnak támasztott, rozsdás kerékpáron.
– Tűzrendészeti szabálytalanság és közvetlen életveszély! – csattant fel Fekete Zoltán hangja, ahogy a lámpa éles fényét szándékosan Bálint arcába irányította. – Akárki hagyta itt ezt a lomot, ötvenezer forintos bírságra számíthat. A lépcsőház nem raktár, és a teljes áramszünet sem mentesít senkit a házirend szigorú betartása alól!
Bálint ökle fehéredésig szorult. Legszívesebben kirántotta volna a lámpát a férfi kezéből, de a benne kavargó tehetetlenség leblokkolta. Fekete Zoltán a zakója belső zsebéből egy előre kinyomtatott, sárga figyelmeztető cédulát húzott elő, és teátrális, merev mozdulattal rásimította a gázóra fémrácsára.
– Holnap reggel nyolckor a hatóság ellenőrzést tart a beérkezett bejelentések alapján. Ha a folyosó nem lesz teljesen tiszta, a teljes bírságot áthárítom a lakóközösségre – tette hozzá hidegen a képviselő. A lépcsőház fojtogató levegője még nehezebbé vált: a személyes titkok és zsarolások árnyékában Fekete úr bürokratikus szigorúsága újabb elviselhetetlen hurokként szorult a lakók nyakára.