A kizárt válaszok

Bálint szeme kitágult a rémülettől. Enci kopogása élesen, kíméletlenül csapódott be a rendelő ajtaján.
– Bálint? Odabent vagy? – szűrődött be a lány feszült, számonkérő hangja a vastag tölgyfán keresztül.
Dr. Szabó egyetlen gyors, gyakorlott mozdulattal süllyesztette a kék mappát az íróasztalon heverő papírkötegek alá. Erika pánikba esve szorította magához a csecsemőt, és a pokróc csücskét a kisbaba szája elé húzta, hogy elfojtsa a gyenge nyöszörgést. Az orvos gúnyos mosollyal mutatóujját a szájára tette, majd némán a zárra bökött. A döntés kényszere Bálint vállára nehezedett.
Bálint nem tehetett mást. Ahelyett, hogy kiszolgáltatta volna a titkát, egy hirtelen mozdulattal elfordította a reteszt, kilépett a félhomályos folyosóra, és maga mögött határozottan rákattintotta az ajtót.
Enci a lépcsőforduló árnyékában állt, karját szorosan a mellkasa előtt fonva össze. Szemeiben a kialvatlanság és a gyanakvás keveredett.
– Mit csinálsz te a dokinál éjszaka közepén? – kérdezte szaggatottan. – Erzsi néni az imént intett ki az ajtórésen. Azt mondta, Tormai főtörzs odalent tárgyal valakivel, és Fekete úr bejelentése miatt a lépcsőházat figyelik. Miért bujkálsz?
Bálint torka teljesen kiszáradt. Érezte, ahogy a háta mögött a zárszerkezet élesen bekattan: Dr. Szabó belülről rázárta az ajtót. A zsarolás tárgya odabent maradt a sötétben, miközben a folyosó fojtogató csöndjében Enci válaszra várva meredt rá.