A kislány árnyéka

Dániel rohanása a lépcsőházban nem hozott megkönnyebbülést. Minden lépcsőfok egyre mélyebbre vitte a bizonytalanságba, de a fenyegető üzenet szavai mégis élesebben hallatszottak a fülében, mint a lépések tompa zaja. „…a kislány, aki tudja a titkod…” – visszhangzott benne. Elérte a földszintet, s a kinti, hűvös levegő sem tudta lehűteni a benne lüktető félelmet. A vaszoly-utca csendes volt, túl csendes. Dániel tétován az utca felé fordult, de tekintetét mintha mágnes vonzotta volna a szemközti járdára, ahol egy babakocsit toltak el éppen. Hideg borzongás futott végig rajta. A tegnap esti titok most már nem csupán az ő vállát nyomta, hanem egy ártatlan gyermek árnyékát is magára vetette.
Közben a házban, Bálint és Enci a lakásukban álltak, a falak között is érzékelve a folyosó feszültségét. A barna boríték Bálint kezében nehéznek tűnt, mintha a benne rejlő tartalom súlya fizikai valóságában nehezedne rájuk. Enci szeme Bálintéra tapadt. „Mi van benne?” – kérdezte suttogva, a hangja remegett az indulattól és a félelemtől. Bálint élesen nézett rá. „Amit tegnap láttunk… az egész boríték erről szól. Most már biztos.” A tegnap esti titok, amit próbáltak eltemetni, reaktiválódott, és fenyegetően tárult fel előttük.
Dr. Balog Henrik már a tizedik lakás ajtajában állt, kezében a telefonja. A rendőrség távozása után azonnal hívnia kellett a megbízóit. „A helyzet bonyolultabb, de a lehetőség megvan” – mondta halkan a kagylóba, tekintete a folyosó túlsó végére siklott, ahol Lívia az idegen kíséretében épp eltűnt a lépcsőfordulóban. Balog szája sarka rándult. Lívia dühödten lépett ki, de a szemeiben mintha egy pillanatra felvillant volna valami más. Balog az ilyen jeleket sosem tévesztette el. Ez az “idegen” érdekelte.
Dr. Bordás András továbbra is a hetedik lakás ajtókeretében ácsorgott, sötét pillantása a tizedik lakás előtt álló Balogra szegeződött. „Pofátlanság! Itt még a szocializmusban is megvolt a rend! Ezek meg csak forgolódnak, mint a zavart legyek” – morogta, majd elkapta a pillantását Balogról. „Ez a fiatal ügyvéd meg… mintha nem is a rendőrök, hanem az egész ház körül forogna.” Az öreg professzor gyanakvása csak nőtt a kavarodásban. A folyosó levegője sűrű volt a ki nem mondott szavaktól és a megfigyelő szempároktól.