A feszültség továbbgyűrűzik

Bálint és Enci ijedten húzódtak vissza a lakásukba, amint a zseblámpa fénye elvándorolt az arcukról. A zárt ajtó mögött a néma csend csak fokozta a kint tomboló bizonytalanságot. A barna boríték súlya égető forró krumpliként nehezedett Bálint zsebében, mintha minden tapintása újabb veszélyt hívna elő a tegnap esti titok mélyéről.
Dániel, a lépcsőforduló árnyékában, remegő ujjakkal zárta vissza a telefonját. A fenyegető üzenet szavai visszhangoztak a fejében, a kislányra utaló mondat pedig hideg foltként terült szét a gyomrában. Nem maradhatott ott, a nyílt folyosón, ahol minden árnyék egy potenciális kémnek tűnt. Rászorította a tenyerét a falra, mintha onnan próbálna erőt meríteni, majd halk léptekkel elindult lefelé, az utca felé, abban a reményben, hogy a kinti levegő talán kitisztítja a gondolatait.
Dr. Balog Henrik, a káoszba merülő folyosó szélén, diszkréten a tizedik lakás bejárata felé araszolt. A rendőrségi vizsgálat nem jöhetett rosszabbkor. Tormai főtörzs megjelenése felborította a kényszerárverési terveit, de egyúttal meg is nyitott egy apró rést. Fekete Zoltán szigorú, szabálykövető természete most lehetőséggé változott a zavarosban halászó ügyvéd számára. Balog gondolatai már a következő lépésen jártak, azon, hogyan fordíthatja a ház romló helyzetét a maga javára.
A folyosó túlsó végén, a hetedik lakás ajtaja résnyire nyílt, és Dr. Bordás András, a ház megmondó embere, kíváncsian dugta ki a fejét. „Na, már megint mi ez a cirkusz? Az én időmben még a rendőrök is tudták, mi a protokoll, nem csak rohangáltak ide-oda, mint a megkergült csirkék. R = U/I, ezt kellene betartaniuk, nem a hálózati feszültséget ingadoztatni a felesleges villogással!” – morogta félig magának, félig a hallgatóságnak, miközben gyanakodva végigmérte a távozó Lívia nyomában még mindig feszült levegőt. Az öreg professzor számára a házban dúló felfordulás csak a modern kor inkompetenciájának újabb bizonyítéka volt.