Titkok remegése a zsebben

Dániel ujjai remegtek a telefonján, miközben az új üzenet kísérteties fénye megvilágította sápadt arcát a sötét lépcsőfordulóban. „Tudom, mit tettél. És tudom, hol lakik a kislány.” – állt ott fekete betűkkel, egyenesen a lelkébe markolva. Nemcsak a tegnap esti titok súlya nehezedett rá, hanem egy sokkal nagyobb, személyesebb félelem árnyéka is. Valaki tudta, ki az a kislány. Valaki tudta, hogy a gyógyszerügy nem áll meg a lépcsőház falainál. Ezt az idegen férfit is ő küldte? A folyosón eluralkodó feszültség tapintható volt, mintha mindenki a másikban keresné a titkok forrását.
Dr. Balog Henrik, akinek a hidegvérű üzletemberi álarca egy pillanatra megrepedt, azonnal eltűnt Lívia haragos tekintetének látóköréből. A hatósági jelzés, akár egy kiütés, azonnal felborította a gondosan megtervezett stratégiáját. Ha Tormai főtörzs – az a komolyzene-kedvelő mélyhegedűs – tényleg elkezdene szaglászni, az ő kényszerárverési paktumai és a Feketével kötött alkui is a nyilvánosság elé kerülhetnének. A legkevésbé sem hiányzott most neki egy lakossági ellenőrzés. Diszkréten igyekezett a lehető legészrevétlenebbül elvegyülni a falak között, mintha ő is csak egy megijedt lakó lenne, nem pedig a ház sorsának sötét irányítója.
A folyosó másik végén, a falnak lapulva, Bálint és Enci sem érezték sokkal jobban magukat. Bálint zsebében a barna boríték súlya, rajta a titokzatos jelzéssel, egyre nehezebbnek tűnt. A fülledt levegőben a tegnap esti titok reaktiválódott, és mindenki arcán ott ült a kérdés: ki lesz a következő, akinek az élete kifordul a sarkaiból ebben a káoszba süllyedő házban? Enci reménytelenül szorította meg Bálint karját, miközben a rendőrségi zseblámpa fénye egy pillanatra épp az ő arcukat pásztázta. A hirtelen, ideges pislogásból azonnal kiderült, hogy ők sem a kánonban megírt hősök, csupán ijedt statiszták ebben a sosem múló előadásban. A folyosó tovább morajlott, mint egy felbolydult méhkas, és a tegnap esti titok lassan mindenki zsebében elkezdett remegni.