A kijelző csapdája

Dániel a második emeleti korlátnak támaszkodva nézte a lent gyülekező árnyakat. A kapocsszekrényből felszálló fojtogató füst szaga visszahúzódásra késztette, de a lépcsőházi káosz most teljesen másodlagos volt számára. Fekete Zoltán szokásos körútját járva éppen a lakók fegyelmezésével kísérletezett a sötétben, ám Dániel zsebében ekkor hirtelen megrezzent a telefon.
A kijelző hideg kékes fénye élesen megvilágította sápadt, feszült arcát. Egy ismeretlen számról érkezett szűkszavú üzenet villogott a képernyőn: „Tudjuk, mit léptél meg tegnap éjjel. A mentés megvan.”
Dánielnek elszorult a torka, s a szívverése az egekbe szökött. Tegnap este, a kilátástalan adatelemzői hajsza kellős közepén meghozott egy végzetes döntést: jogosulatlanul továbbított egy védett adatbázist a céges szerverről, remélve, hogy a kapott juttatással végre kitörhet a fojtogató mókuskerékből. Azt hitte, a digitális nyomokat tökéletesen eltüntette, mielőtt a ház áramhálózata összeomlott volna.
Hideg verejték lepte el a homlokát. Remegő ujjal nyomkodta a kijelzőt, de újabb válasz nem érkezett. Kényszeresen nézett körül a félhomályos folyosón, attól tartva, hogy a szomszédok közül valaki nem a kiégett biztosítékot, hanem épp őt figyeli. Sietős léptekkel visszahúzódott a saját ajtójához, miközben a lépcsőházban tovább gyűrűzött a pánik.