Zsarolás a homályos rendelőben

A földszinti kapualjban kavargó füst és Fekete Zoltán kiabálása közepette egy árnyékszerű alak suhant át a félhomályon. Erika volt az, aki a kabátja alá rejtett papírokat és a síró csecsemőt szorosan a mellkasához ölelve menekült a lépcsőházból egyenesen Dr. Szabó András rendelőjének félreeső ajtaja felé. Bálint lentről vette észre a nő elkeseredett mozdulatát, s a nyomába eredt, ám amikor a kilincshez ért, a zár már fémes kattanással fordult el előtte.
Odafenn a lépcsőházban még a biztosítékok sercegése és a lakók morajlása hallatszott, a rendelő homályos előterében azonban fojtogató csend uralkodott. Dr. Szabó az ajtónak támaszkodott, ápolatlan arca sápadtan világított a vészvilágító gyenge fényében.
– Nyisd ki, Szabó! – dörömbölt halkan, de indulatosan Bálint a tejüveges ajtón, vigyázva, hogy a folyosón álldogáló Enci meg ne hallja. – Ne csináld ezt!
Az orvos nem nyitotta ki a zárat, csak közelebb lépett a rácshoz. Súlyos adósságai, amelyeket Dr. Balog Henrik halmozott fel a nyakán, most éles kényszerként hajtották.
– Halkan, Bálint – mondta Szabó rekedten, hideg számítással. – Ha nem akarod, hogy Enci és az egész ház megtudja, kinek a gyerekét tartja Erika a karjában, gyorsan megoldást találsz a problémámra. Balog szorongatja a nyakamat. Pénzt szerzel nekem, vagy még ma este fény derül a kis családi titkodra.
Bálint ökle megállt a levegőben. A zárt ajtó mögött Erika halk zokogása hallatszott, miközben a földszinti zűrzavarban a kapu felől újabb feszült léptek zaja szűrődött be.