A kiégett biztosíték

Dániel még fel sem dolgozta a kijelzőn villogó fenyegetést, amikor a szomszédos lakás felől fülsiketítő, torzított gitárakkord csapott át a vékony válaszfalon. Radó Károly megint benyomta a csúcsra járatott Marshall erősítőt, fittyet hányva az esti csendrendeletre és Fekete úr frissen kifüggesztett szabályaira. A padló megremegett, a mennyezeti lámpa búrája ütemesen zörögni kezdett.
A folyosón Enci dühös kiáltása hallatszott, amit Szabó Gábor rekedt tiltakozása kísért. Karesz gátlástalanul tekerte maxra a hangerőt, mit sem törődve azzal, hogy a berendezése illegálisan Sipos Bendi túlhajszolt kriptobányász hálózatáról szívta az energiát.
Aztán egyetlen pillanat alatt összeomlott minden. A másodiki főbiztosíték-dobozból hatalmas, kék szikracsóva csapott ki egy kénes durranás kíséretében. A fények azonnal kialudtak, a házra sűrű vaksötétség borult. A hűtők morajlása és a monitorok zúgása egyszerre hallgatott el, csak a szuterénből szűrődött fel Lugosi Jenő teátrális, részeg operaáriája, amit a pincei csövekből meginduló víz ütemes csobogása kísért.
– Ez a barom kiütötte az egész tömböt! – üvöltötte Gábor a sötétben.
Dániel reszkető kézzel kapcsolta be a telefonja vakuját, és kilépett a folyosóra. A szűk fénysugárban Enci és Gábor már lincshangulatban döngették Karesz ajtaját, miközben a lépcsőházban kitört a pánik.