A ketyegő számláló

Dániel nem várta meg, amíg az öregasszony tovább fűzi a szót. Kétségbeesett, gépies mozdulattal húzta beljebb az ajtólapot, majd a hevederzárat kétszer rátolta. A zár kattanása éles visszhangot vert a szűk előszobában. A halántékán lüktető vérzaj mögött még hallotta, ahogy Erzsi néni a folyosón Bálint felé fordul, és szárazon megjegyzi, hogy Bordás professzor szerint megint ingadozik a hálózati feszültség, Fekete úr pedig hiába rohangál a kapualjban a jegyzőkönyvekkel, ha a lakók nem figyelnek egymásra.
A szobába visszatérve Dániel asztalán élesen felvillant a monitor. Az ismeretlen feladó nem teketóriázott: a képernyő közepén egy visszaszámláló ketyegett, alatta pedig a tegnap éjjel kiszivárogtatott adatbázis fejléce virított, mellette Dániel saját IP-címével. Az üzenet egyértelmű ultimátumot tartalmazott: ha tíz percen belül nem törli a hozzáférést a közös tárhelyről, az állomány automatikosan megérkezik a katasztrófavédelem hivatalos címlistájára.
Dániel keze remegett az egéren. Pontosan tudta, hogy a törléshez szükséges hálózati kulcsot a földszinti főelosztó melletti terminálról tudná csak visszavonni. Odajutni azonban most képtelenségnek tűnt. A lépcsőházban ott gubbasztott a feszült Bálint, az ampullákat zsebébe süllyesztő Dr. Szabó, és mindennek tetejében Erzsi néni, aki a korlátnak dőlve mozdulatlanul várta, ki teszi meg az első hibás lépést.