A képviselő szigora — új hang

Marika szeme tágra nyílt, amint Bálint arcát vélte felismerni a megsárgult fényképen. „De hát… ez nem lehet!” – súgta rekedten, félig hitetlenkedve, félig diadalmasan. Erzsi mama riadtan kapott a kép után, de Marika szorosan tartotta. Melinda hátrébb lépett, tekintetében félelem és szégyen keveredett. Bálint, a gangon, egy láthatatlan hálóba gabalyodva érezte magát; a múlt és a jelen szálai fojtogatóan szorultak rá. Erika és a csecsemő gondolata ismét átsuhant rajta, de most a közvetlen veszély a nyitott ajtó mögül áradt.
A feszült csendet hirtelen száraz, mély hang szakította meg. Fekete Zoltán, a közös képviselő, lépett be a folyosóra, kezében apró zseblámpával. Sárgás fénye merev, elégedetlen arcát emelte ki. „Mi ez a zaj? És ki engedte meg, hogy a közös képviselői utasítás ellenére is égjen a villany?” – kérdezte, tekintete Melinda lakásának résnyire nyitott ajtajára szegeződött. Hangjában a megszokott vasfegyelem csengett, amivel a ház rendjét igyekezett fenntartani, figyelmen kívül hagyva a sötétséget és a lakók félelmét.
Erzsi mama riadtan elengedte Marika kezét. Fekete úr megjelenése egy pillanatra elvonta a figyelmet a kompromittáló képről, de a titok súlya továbbra is ott lebegett a levegőben. Bálint reménye halvány volt, hogy a képviselő szigorúsága legalább időt nyer. Fekete Zoltán azonban már közelebb lépett. Tekintete Marika kezére siklott, majd hirtelen, váratlan mozdulattal kinyújtotta a kezét, és habozás nélkül elvette a megsárgult fényképet. A papírdarab most az ő kezében lapult, a tegnap esti titok, és vele Bálint, Melinda és Erzsi mama sorsa, egyetlen pillanat alatt új, súlyosabb fordulatot vett.