A képviselő közbelép

Tormai főtörzs már éppen belépett volna a rendelő ajtónyílásába, amikor az emeleti lépcsőforduló felől csattanós léptek verték fel a folyosó csendjét. Fekete Zoltán, a ház közös képviselője sietett lefelé, hóna alatt vastag mappanévsorral és egy csomag piros szegélyű figyelmeztető cédulával. Zoltán egész reggel a házat járta, kínos precizitással dokumentálva minden folyosón felejtett szatyor és szabálytalanul tárolt holmi nyomát.
– Főtörzs úr, kérem, álljon meg egy pillanatra! – kiáltott rá Tormaira Zoltán, teljesen figyelmen kívül hagyva a rendelőből kiáradó fojtogató fertőtlenítőszagot. – A lakossági bejelentésekhez kapcsolódó lépcsőházi szemle az én hatásköröm. A társasház belső rendjét nem lehet csizmával felrúgni!
Tormai meglepetten torpant meg, szigorú tekintetét a túlbuzgó képviselőre szegezve. Dr. Szabó a karosszékébe roskadt, reszkető kézzel igyekezett eligazítani a papírjait az asztalon, miközben Bálint az íróasztal sarkába simulva próbálta testével takarni a paravánt. A fekete, nehéz csomag sarkai éppen csak kilátszottak a porózus spanyolfal alól.
– Zoltán úr, nem lépcsőházi rendbontásról van szó, hanem hatósági ellenőrzésről – morogta Tormai fojtott, mély hangon.
– Akkor is! A szabályzat az szabályzat, és a rendelő előtti folyosórész kiürítéséről szóló felszólítást most azonnal át kell adnom – vágta rá Zoltán, és teketória nélkül felragasztott egy sárga cédulát a rendelő ajtófélfájára. Bálint pulzusa a torkában lüktetett. A két férfi közötti váratlan hatásköri vita adott nekik pár másodperc lélegzetvételnyi haladékot, de a csapdából továbbra sem volt kiút.