A képernyő hideg fénye

Dániel a második emeleti lakásának félhomályos szobájában ült, ahol a szobát csak a monitor halvány, szürke derengése világította meg. A keze önkéntelenül rándult meg az okostelefon sima kijelzője felett. A tegnap éjjeli döntés, az az egyetlen elhamarkodott kattintás az ismeretlen fórumon, most ólomsúlyként nehezedett a mellkasára. Amikor a kijelző hirtelen felvillant egy elfedett számról érkező üzenettel, a gyomra azonnal görcsbe rándult. „Tudjuk, mit tettél tegnap” – mindössze ennyi állt a képernyőn, de a rövid mondat mögött ott lapult az egész egzisztenciális csőd fenyegetése.
Kitekintett a sötétedő belső udvarra néző ablakon. Odaát, a szemközti folyosórészen Bálint lépkedett feszülten a lakása felé, és szándékosan elfordította a fejét, amikor Enci megjelent a korlátnál. Fekete Zoltán szigorú alakja is feltűnt a lépcsőház fordulójában, mintha csak a lakók minden rezdülését ellenőrizné. Dániel hideg verejtéket érzett a tarkóján: a házban uralkodó fojtogató gyanakvás most megtalálta a saját csatornáját hozzá.
Lassan elhátrált az üvegtől, és kényszeresen újra meg újra frissítette a telefon képernyőjét. Nem tudta eldönteni, hogy egy szomszéd játéka, vagy valóban a tegnap esti titok következményei érték-e el, de a néma szoba sötétje egyszerre fojtogatóbbá vált, mint valaha.