A kényszerhelyzet pecsétje

Fekete Zoltán még fel sem egyenesedett a szétrúgott faláda mellől, amikor a kapualj felől nehéz, hivatalnokias léptek zaja verte fel a lépcsőházat. Két sötétkék egyenruhás katasztrófavédelmi ellenőr lépett a sárgás zseblámpafénybe, kezükben vaskos irattartóval. Az egyikük fanyar fintorral szippantott a levegőbe, ahol a pincéből felszivárgó gázszag keveredett a zárlatos vezetékek fojtogató ózonszagával.
– Ki itt a közös képviselő? – kérdezte a ridegebbik hivatalnok, miközben tekintetével végigmérte a lépcsőfordulóban megrettent, egymást figyelő lakókat.
Zoltán sápadtan lépett előre, miközben Erzsi néni a háttérben görcsösen kulcsolta össze a kezét. Az öregasszony nemcsak a hatóság miatt remegett: reggel óta hiába kereste a kockás füzetét, a titkos adósságlistát valaki ellopta a komódjából, és a gyanúja most is a folyosón suttogókon járt.
Az ellenőr kinyitotta a mappáját, és közvetlenül Zoltán elé tartotta a pecsétes papírt.
– Lakossági bejelentés érkezett gázszivárgás és elektromos túlterhelés miatt. A vizsgálat alapján a ház életveszélyes. Két választásuk van: vagy azonnal megszavazzák és befizetik a csillagászati összegű rendkívüli felújítási alapot, vagy negyvennyolc órán belül elrendeljük az egész épület kiürítését és lezárását.
A folyosón fojtogató csend lett. Bálint és Enci egymásra néztek, a boríték körüli vita egy pillanatra háttérbe szorult a kilakoltatás rémétől. Dr. Balog Henrik szája szegletében azonban megvillant a diadalmas mosoly. Ha a lakóknak nincs pénzük a kényszerfelújításra, a ház lakásai áron alul az övé lesznek. Melinda kezében megremegett a családi fotó, miközben a rettegő Dr. Szabó András az ügyvéd mögé próbált húzódni, tudva, hogy ő lesz az első, akit Balog az adósságai miatt az utcára tesz.