A kénes adósság árnyéka

Bálint görcsösen zsebre vágta a telefont, a kijelző kék fénye még másodpercekig derengett a szöveten át. Erika a sarokba húzódva, az orvosi vitrin üvegének dőlve próbálta elfojtani a köhögését; a pincéből felszivárgó kénes gázszag már a torkukat marta. Szabó doktor arca a folyosói vészvilágítás beszűrődő fényében hamuszürkévé vált. Nemcsak Fekete Zoltán kinti dörömbölésétől rettegett, hanem a fenyegető csődtől: ha a közös képviselő rátöri az ajtót, és a hatóságok lezárják az épületet, azzal elszabadul a pénzügyi végítélet.
– Ha a katasztrófavédelem kijön, Balog Henrik még holnap reggel elindítja a végrehajtást a rendelőre – suttogta Szabó, miközben a dörömböléstől meg-megremegett az ajtótok. Az orvos hangja a pániktól teljesen elvesztette a méltóságát. – Benne van a jelzálogszerződésben. Bármilyen hatósági lezárás esetén a hitel azonnal egyösszegben lejárttá válik. Nemcsak én megyek a híd alá, de Mátéék is a harmadikon! Balog erre vár, az egész házat be akarja kebelezni a csapdájával.
Erika kétségbeesetten rántotta meg Bálint kabátujját. „Menjünk innen, Bálint! Ha Enci megtudja...” – suttogta, de a mondatot elfojtotta a lépcsőházból beszűrődő újabb ordítás. Kovács Tibor lentről kiabált fel, hogy elzárta a főcsapot, de a gáz még mindig szivárog. Fekete Zoltán odakint már a rendőrséggel fenyegetőzött, miközben a zárban megcsörrent egy kulcs. Bálint érezte, hogy a tegnap esti titok és a fejük felett lebegő lakáshitel-csapda hurokként szorul rájuk.