A kapualj éjszakai vendége

Bálint hátrálva, némán lépett el a szuterénba vezető korláttól. A lenti homályban felhangzó halk szavak úgy fúródtak a fejébe, mintha a saját ítéletét hallotta volna. Mielőtt az ismeretlen vagy az ex-légiós észrevehette volna, visszasietett a földszinti kapualj felé, ahol Enci még mindig gyanakvóan leste a folyosó árnyait.
A lépcsőház nehéz, kovácsoltvas kapuja ekkor éles nyikordulással kivágódott. Varga Nóra lépett be rajta, de a tőle megszokott kimért eleganciának nyoma sem volt. Kapkodó léptekkel haladt, szétnyílt kabátja alatt idegesen szorongatott egy vaskos, fekete bőrmappát. Mielőtt mögötte becsapódott volna a kapu, Bálint az utcán várakozó, sötétített üvegű luxusautóra lett figyelmes, amely hirtelen gázfröccsel gördült el a járda mellől.
Nóra észrevette a kapualjban álló párhuzamos tekinteteket, és egy pillanatra megtorpant. Az arca elfehéredett, a kezéből pedig kicsúszott egy apró, áttetsző műanyag tasak, amely halkan koppant a kőlapon. Benne egy sorszámozott belépőkártya csillant meg. A nő pánikszerű mozdulattal kapott a földre, táskájába süllyesztette a tárgyat, s szó nélkül sietett fel a lépcsőn.
Az első emeleti résnyire nyitott ajtó mögül Erzsi néni száraz köhögése törte meg a feszült csendet. – Na, a kisasszony is csak most kerül elő, mintha nem tudnánk, hol jár – mormogta az öregasszony a félhomályból, majd a zsanér halkan megnyikordult. Enci Bálintra nézett; mindketten érezték, hogy a ház körül a háló percről percre szorosabbra fonódik.