A kapualj éjszakai arca

A földszinti folyosó félhomályában Bálint idegesen pillantott a kijelzőre. Erika üzenete kíméletlen volt: lenn várja a kapualjban, és ha nem jön le azonnal, felmegy az emeletre Encihez. A férfi halántékán lüktetett a vér. A biztonsági szolgálatnál töltött éjszakák alatti futó viszonyból szörnyű csapda lett, amióta a pozitív teszt kikerülhetetlenné tette a valóságot. Nem engedhette meg, hogy a pletykák elinduljanak a házban, ahol Fekete úr amúgy is minden mozgást árgus szemekkel figyelt.
Erika a bejárati kapu szélárnyékában állt, a kabátját szorosan magára húzva. Arcán nem a régi könnyed mosoly, hanem hűvös, elszánt elkeseredettség látszott.
– Nem halaszthatjuk tovább, Bálint – suttogta a nő, hangjában olyan éllel, ami azonnal elfojtotta a férfi védekezését. – A doki rendelőjében beszéltem Szabóval, de ő sem tud örökké falazni nekünk. Döntened kell, mielőtt mindenki megtudja.
Bálint hátulról hallotta, ahogy a másodikon Dániel ajtaja becsapódik az ismeretlen fenyegetés után, s a lépcsőház fojtogató csendjében minden apró neszezés kísértetként visszhangzott. Ha Enci most kilépne a folyosóra, vagy Erzsi néni megneszelné a találkozót, Bálint karrierje és rendezettnek hitt élete egyetlen másodperc alatt omlana össze. Az idő kíméletlenül telt, Erika tekintete pedig nem tűrt semmilyen mellébeszélést.