A kamatok szorításában

A másodiki ajtó kíméletlen kattanása még ott visszhangzott a fordulóban, amikor Máté nehéz léptekkel indult tovább a harmadik emelet felé. Vállát húzta az éjszakai műszak kimerültsége és a táskájában lapuló, ki nem fizetett sárga csekkek súlya. Bianka odafönt várta, de a felújításra felvett hitel elszabadult kamatai és az elmaradt törlesztők fojtogató csapdája már minden közös pillanatukra rátelepedett.
A lépcsőforduló árnyékából ekkor tűnt elő dr. Balog Henrik. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében, hűvös eleganciával lépkedett lefelé, de tekintetében a kíméletlen hiéna magabiztossága hidegedett. Nem sürgette a lépteit; pontosan tudta, ki mennyivel tartozik ebben a házban.
– Jó reggelt, Máté – szólalt meg halk, mégis éles hangján Balog, ahogy megállt a fiatal futár mellett. – Remélem, a bankja türelmesebb, mint a megbízóim. A türelemnek ugyanis ára van, és maguknál hamarosan lejár az idő.
A földszinti rendelő felől ekkor csapódott be egy ajtó, és dr. Szabó András tántorgott ki a lépcsőházba, ingujja feltűrve, arcán a szerencsejáték-adóságok és az olcsó konyak nyomaival. Az orvos dühös, zavart pillantást vetett Balogra, de a tekintetük találkozásakor azonnal elfordította a fejét. A fizetésképtelenség és a zsarolás szagú háló lassan, de megállíthatatlanul fonta körbe a Vászoly utca lakóit, miközben Erzsi néni a korlátnak feszülve, némán leste a ragadozók vadászatát.