A jéghideg számítás árnyéka

Bálint elhátrált a rendelő ajtajától, a tehetetlenségtől lüktető halántékkal. A lépcsőházban ekkorra már elviselhetetlenné vált a fojtogató gázszag. Odakintről feszítővasak csikordulása hallatszott: a katasztrófavédelem emberei megkezdték a nehéz tölgyfakapu betörését.
A második emeleten Fekete Zoltán remegő kézzel próbálta rendezni a ház papírjait a gázóra-szekrény mellett, miközben a kiérkező tűzoltók sárga sisakjai már felbukkantak a kapualjban. Mellette Kelemen Dániel állt a falnak támaszkodva, arca hamuszürke volt a telefonja kijelzőjének fényében. Az imént kapott névtelen üzenet – a tegnap esti titok kézzelfogható bizonyítéka – teljesen megbénította, miközben az ablakból őt figyelő Nóra gyanakvó tekintete csak fokozta a paranoiáját.
Ekkor nyílt ki a tizedik lakás ajtaja. Dr. Balog Henrik lépett ki a folyosóra, makulátlan, sötétszürke öltönyben, mintha a terjengő gáz és a fojtogató füst meg sem érintené. Tekintete végigsiklott a rettegő lakókon, majd Bálinton állapodott meg, aki a földszintről meredt fel rá. Balog pontosan tudta, hogy Szabó doktor kártyatartozásai és a ház lakóinak fuldokló lakáshitelei mind az ő kezében futnak össze. Egyetlen intésével családokat tehetett az utcára, és a mostani hatósági zárolás csak felgyorsította a tervét, hogy áron alul szerezze meg a Vászoly utca 6. lakásait.
– Ha a hatóság elzárja a főcsapot, a bankok azonnal felmondják a szerződéseket – jegyezte meg Balog halk, mégis jéghideg hangon, ami tisztán hallatszott a szirénák ricsajában is. Bálint érezte, hogy a hurok teljesen megszorult körülötte.