A hurok szorulása a tizediken

Dr. Balog Henrik a tizes lakás elegáns sötétjéből kísérte figyelemmel a lépcsőházi neszeket. Vékony, ápolt ujjaival végigsimította az asztalán heverő aktákat, amelyek között ott lapult Máté és Bianka törlesztőrészleteinek csődközeli kimutatása is. A hideg, éles tekintetű ügyvéd pontosan tudta, mikor kell lépnie: a feszültség már pattanásig feszült a falak között, a fiatal pár kétségbeesése pedig a legolcsóbb valutává vált a piacon.
A harmadik emelet felől Máté nehéz léptei visszhangoztak, miközben a folyosón Fekete Zoltán, a szabálymániás közös képviselő tette meg szokásos ellenőrző körét. Balog ekkor lépett ki a homályból. Jéghideg eleganciája azonnal megfagyasztotta a levegőt a lépcsőfordulóban. Szavaiban nem volt nyers indulat, csupán kíméletlen, kimért számítás.
– Zoltán – megszólítása halk volt, mégis parancsoló. – A ház állapota tarthatatlan. A rendkívüli közgyűlésen teljes mellszélességgel támogatni fogom a felújítási alap azonnali megduplázását. A tőkeerős lakóknak ez nem jelenthet gondot, a többiek pedig… nos, nekik el kell gondolkodniuk a jövőjükről.
Fekete Zoltán szeme felcsillant a támogatás hallatán. A háttérben, a földszint felől a Miri Csemege friss illata és a szuterén salétromos csendje húzódott meg, miközben Balog pontosan tudta: az elszabaduló havi költségek alatt Mátéék és a többi nehéz sorsú lakó végleg összeroppan. Amikor a fizetési felszólítások megérkeznek, ő már ott fog állni a vételi ajánlatokkal, hogy áron alul megkaparintsa az ingatlanokat.