A hideg pincekulcs

Dániel nem maradhatott a négy fal védelmében. Az órája kijelzőjén a perceket számolta: kilenc perce maradt, mielőtt a zsaroló beváltja a fenyegetését, és kiszolgáltatja őt dr. Balog Henriknek. Visszafojtott lélegzettel nyitotta ki a lakásajtót, majd a korlát árnyékában, kapkodó léptekkel indult meg lefelé a lépcsőházban.
A földszinti fordulóban Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta csillapítani a felbolydult szomszédokat, miközben Molnár Máté és Horváth Bianka sápadtan hallgatták az ingatlancápa kimért szavait a felmondott hitelekről és az elkerülhetetlen kényszerárverésről. Szabó Gábor a háttérben meglepő szívélyességgel segítette székhez az idős Bordás professzort, hátha a túlzott figyelmességgel kiengesztelheti Etelkát, mielőtt a gyanakvó Andrea meglátná őket.
Dániel a fal mellett elsurranva érte el a bejárati kapu melletti postaládákat. A bedobónyíláson benyúlva ujjai egy nehéz, hideg pincekulcsra tapadtak. A lépcsőaljból felszivárgó szúrós gázszag itt már fojtogatóan tömény volt, a szuterén sötétjéből pedig ütemes, fémes kaparászás zaja szűrődött fel. Dániel szorosan markába zárta a kulcsot, és a sötétbe vezető lépcsőfokok felé fordult.