A hiányzó váltóáram

Dániel hátrálása gyorsabbá vált a félhomályban. A zseblámpák táncoló fényei elsuhantak róla, ahogy a lépcsőforduló árnyékába húzódott, elrejtőzve a dulakodás egyre hangosabb epicentrumától. A kiáltások, Tormai főtörzs dadogó parancsa és Szabó Andrea éles hangja elnyelte a lépteit. Ebben a pillanatban érkezett meg Fekete Zoltán, Molnár Máté és dr. Balog Henrik a folyosó végéről, az ő arcukat is megvilágította a kósza fény. Dr. Balog Henrik szeme hidegen pásztázta a jelenetet, egy pillanatra Dánielre szegeződött, de a rendőrrel való szóváltás túlságosan lekötötte ahhoz, hogy kövesse a hátráló alakot.
A hangzavarból hirtelen egy öreg, rekedtes hang hallatszott, mintha magából a falból bújt volna elő. Dr. Bordás András nyitotta ki résnyire a lakása ajtaját, arca haragosan ráncolódott a hiányzó világítás miatt. „Mi folyik itt, kérem? R = U/I! Hol van az áram? Ha Nikola Tesla nem intézett volna nekünk váltóáramot, ma meg lennénk lőve!” – morogta dühösen, a szavai pedig a ház intelligens, de tehetetlen dühét visszhangozták. A lakók egy pillanatra elhallgattak, a feszültség új, abszurd dimenzióba emelkedett. A főtörzs még jobban zavarba jött, a dulakodás alábbhagyott, de a levegőben továbbra is ott lógott a feszültség, mint egy pattanásig feszült, láthatatlan háló. Dániel érezte, ahogy a tegnap esti titok súlya ránehezedik, ahogy a ház minden zuga figyeli minden mozdulatát, és a sötét folyosón rekedve nem tudta, merre forduljon.