A hiányzó léptek zajában

Ida a Miri Csemege pultja mögött állva már negyedszer pillantott a faliórára. Miri általában négy órakor megérkezett az iskolából, csapkodva a nehéz táskáját, most azonban a földszinti bolt üvegajtaján túl csak a belső udvar nyomasztó csöndje terült el. Szilágyi Marika a konzerves rekeszek pakolása közben megpróbálta elütni a dolgot egy legyintéssel, de amikor Ida sápadtan a kapualj felé indult, már ő sem tudta leplezni az aggodalmát.
A katasztrófavédelmi ultimátum és Balog ügyvéd fenyegető ajánlata feletti feszültség pillanatok alatt másodlagossá vált. A hír, hogy a kislány nem ért haza, futótűzként terjedt el a gangon. Bálint a másodiki folyosó korlátjára nehezedve hallgatta az udvarról felhallatszó kiáltásokat; szája szélén remegett a idegesség, ahogy Erzsi néni félig behúzott függönyét figyelte. Székely Ricsi a szuterén lépcsőjénél állt meg a csomagtartóból kiemelt rekeszekkel, homlokát ráncolva, miközben Dr. Bordás András szaggatott, feszült mondatokban próbálta koordinálni az udvar átkutatását.
Senki nem sejthette,hogy Miri a hátsó lépcsőház sötét zugában rejtőzött el. A kislány csupán a kavicsos udvarról szedett színes üveggolyóját követte, ám a félreeső tároló falánál befalazott szellőzőből áradó fojtott hangok láncolták le. A porlepte ablaknyílás mögött két felnőtt suttogott a barna boríték rejtekéről és egy régi paktumról – olyan titokról, amelynek létezéséről a házban senkinek sem lett volna szabad tudnia.