A hatósági ultimátum és a záradék

Fekete Zoltán sápadtan szorongatta a katasztrófavédelem tisztjétől kapott friss jegyzőkönyvet a kapualj sárgás fényében. A szomszédos ház bejelentése nyomán végzett ellenőrzés ítélete egyértelmű volt: az elöregedett elektromos hálózat és a pincei gázszag miatt az épület közvetlen életveszélyt jelent. Ultimátumot kaptak. Vagy azonnal kifizetik a csillagászati kényszerfelújítási alapot, vagy napokon belül lakatlanná nyilvánítják a házat, és mindenkit kilakoltatnak.
A körfolyosón fojtogató csönd nehezedett a lakókra. Dr. Balog Henrik ekkor lépett ki a lépcsőforduló árnyékából. Élre vasalt öltönyében, jéghideg magabiztossággal mérte végig a rémült arcokat.
„Ne csináljunk drámát abból, ami puszta matematika, Zoltán” – sziszegte Balog halk, kimért hangon. „A lakók többsége fizetésképtelen. Én viszont átvállalom a teljes összeget. Cserébe csupán a kintlévőségek fejében felajánlott lakásrészeket és az ingatlanok jelzálogjogát kérem.”
Fekete Zoltán torka kiszáradt, de mielőtt megszólalhatott volna, Bezeredi Melinda lépett Balog elé. A tegnap este talált dokumentum záradékát mutatta fel remegő, de eltökélt kézzel. „Nem teheti meg, doktor úr” – vágta rá Melinda. „A záradék egyértelműen tiltja a külső felvásárlást kényszerhelyzetben szavazás nélkül. Maga nem veheti el az otthonainkat.”
Balog tekintete megmerevedett. A kapualjban állók feszülten figyeltek.