A hiányzó gyermek

Bálint, a gyomrában lévő görcsöt Erzsi néni szavai még jobban összeszűkítették. Enci… Erika… a gyerek. A ház falai mögül szűrődő dühös kiáltások és a hatóságok monoton hangja elhalványult a fejében. Egy pillanatra azt hitte, a földbe gyökerezett. Aztán valami megrázta. A lépcsőház, ami eddig menedék volt, most fojtogató falakká változott. Le kellett mennie. A Miri Csemege felől hallatszó hangok – Székely Ricsi félhangos ígérgetése a féláras kávéról – egy pillanatig a normalitás illúzióját keltették, de Bálint tudta, hogy ez csak vékony máz.
Ahogy a földszint felé vette az irányt, a Miri Csemege ajtaja előtt gyülekező emberek között hirtelen eluralkodott a feszültség. Ida, Miri anyja, riadt tekintettel, reszkető hangon kérdezgette a várakozókat. „Nem látta valaki Mirike-t? A szokásos időben nem jött haza az iskolából!” Pár perc telt csak el, de a szavak súlya azonnal érezhető volt. A sorban állók, akik percekkel korábban még a ház életveszélyes állapotán vagy a szomszédok viszályán pletykáltak, most elhallgattak.
Székely Ricsi a pult mögül előrelépett, arcán elmosódott a mindig vidám, csempészmosoly. „De Ida, biztos csak játszik valahol. Mindig eltűnik egy kicsit, nem?” – mondta, de a hangjában halványan ott volt a félelem. A pultnál, Székely Ricsi mellett, Bálint felismerte azt a férfit, aki tegnap este felbukkant: a légiós bajtársát, Zoltánt. Zoltán, akit a ház legtöbb lakója csak „különös vásárlóként” emlegetett, most mozdulatlanul állt, tekintete megfagyott.
Ida kétségbeesetten rázta a fejét. „Nem, nem. Ma nem. Valami más van. Nem jött be a boltba, pedig megbeszéltük.” A szavak súlya nyomasztóan hatott, főleg Bálintra, aki egy pillanatra elfeledkezett a saját gondjairól. A lány hiánya érezhetően elnyomta az addigi feszültséget. Zoltán arcán villanásnyi nyugtalanság futott át, ahogy Miri nevét hallotta, de pillanatok alatt visszavette a maszkot. A szeme azonban elárulta: tud valamit. Tudta, hol van Miri. Az a barna boríték, amit Erzsi néni a melléhez szorított, hirtelen sokkal távolabbinak tűnt. A ház életveszélyes állapota már nem volt a legsúlyosabb probléma. Egy gyerek volt eltűnve.