A hátsó szoba csapdája

Bálint nem válaszolt az öregasszonynak. Kitépte a kabátujját Erzsi néni szorításából, és mielőtt a szomszédasszony újabb sziszegő megjegyzést tehetett volna, belökte dr. Szabó András félig nyitott rendelőajtaját. A fertőtlenítő- és dohányfüstszagú várótermen átnyomakodva egyenesen a hátsó vizsgálónak használt raktárhelyiség felé vette az irányt.
Erika a lepedőkkel letakart vizsgálóasztal szélén ült, karjában a halkan nyöszörgő csecsemővel. Arca sápadt volt a csöpögő csap melletti gyenge fényben, szemeiben pedig düh és rettegés keveredett. A nő nem teketóriázott, amint meglátta a férfit, azonnal rátámadt.
– Nem maradhatunk itt tovább, Bálint! Lentről fojtogató gázszag jön, odakint meg egyenruhások kiabálnak. Ha kiürítik a házat, mindenki látni fogja, ahogy kisétálok innen a gyerekkel!
– Nyugi, Erika, megoldom – suttogta Bálint, bár a saját hangja is elcsuklott. Az irodai titkos viszonynak, a lopott éjszakáknak és a céges chaten küldött kódolt üzeneteknek végleg vége volt. A valóság most ott sírt a karjaikban, és egyetlen rossz lépés elég volt ahhoz, hogy Enci és a komplett lépcsőház előtt összeomoljon az élete.
A raktár ajtajában megjelent dr. Szabó, kézfejével törölgetve az izzadt homlokát. A háziorvos szemeiben tiszta pánik égett.
– Nekem be kell zárnom! – hadarta a doki. – A tűzoltók bármelyik pillanatban benyithatnak, és ha megtalálják itt magukat, lőttek a praxisomnak! Rendezze a tartozását, Bálint, különben magukra nyitom a főajtót!
A lépcsőház felől ekkor nehéz csizmák dobogása visszhangzott. Erika felállt, szorosan magához ölelte a picit, és Bálint mellkasának szegezte a tekintetét.
– Ha te nem viszel ki innen a hátsó udvar felé, én megyek ki a főbejáraton, egyenesen Enci és a hatóság elé. Döntsd el, mit ér meg neked a karriered meg ez a hazug életed!