A rácsos kapu árnyékában

Bálint nem tehetett mást, megragadta Erika karját, és a vizsgáló hátsó, sötét raktárajtaján át a szűk belső udvar felé terelte a nőt meg a takaróba pólyált csecsemőt. Dr. Szabó András sápadtan kísérte őket a szemével, majd a kulcsot a zárban megforgatva igyekezett úgy tenni, mintha a rendelője már órák óta teljesen zárva tartana.
A nyirkos udvari átjáróban fojtogató volt a csend, de a gang felől visszhangzó kiabálás átszűrődött a téglafalakon. Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta magyarázni a katasztrófavédelem tisztjének, hogy a ház felújítási alapja pillanatnyilag kiürült, így a kiadott kényszerintézkedést képtelenség azonnal teljesíteni.
A korlátnak támaszkodva dr. Balog Henrik figyelte az egyenruhások határozott mozdulatait. Az ügyvéd arcán egyetlen izom sem rándult; a zakója belső zsebéből hűvös nyugalommal húzott elő egy előre megírt vételi megállapodást, pontosan tudva, hogy a lakatlanná nyilvánítással fenyegető ultimátum végleg térdre kényszeríti a megszorult fiatal lakókat.
A szuterén lépcsője felől Székely Ricsi óvatos léptei hallatszottak. A csempész megdermedt a sötétben, amikor a lentről szivárgó gázszag közepette meglátta a ház hátsó udvarában bujkáló Bálintot és Erikát. Bálint torka kiszáradt: a hátsó rácsos kapu le volt láncolva, a lépcsőház felől pedig Enci lépteinek kopogása közeledett a vaslépcsőn.