A hatósági végzés árnyékában

Marika alig ért le a földszinti lépcsőfordulóig, amikor a kapualj nehéz tölgyfa ajtaja csikorogva vágódott ki. Nem a megszokott lakók léptek be: a katasztrófavédelem és a fővárosi építésügyi hatóság két sárga mellényes ellenőre érkezett meg, kezükben csapdosó mappákkal. A szomszédos házból érkezett lakossági bejelentés nyomán elrendelt szúrópróbaszerű vizsgálat perceken belül valódi rémálommá vált a Vászoly utca 6. közössége számára.
Fekete Zoltán a faliújság mellett állva, lázasan igazgatta a szemüvegét. Izzadt tenyere nyomot hagyott a frissen kifüggesztett közös költségi kimutatáson, ahogy a hivatalnokok hűvös tárgyilagossággal ismertették a megállapításaikat. A pincében terjengő gázszag és az átforrósodott, túlterhelt főelosztó miatt az épület állapota közvetlen életveszélyt jelentett. Az ellenőr nem teketóriázott: átnyújtotta a súlyos jegyzőkönyvet, amely kegyetlen ultimátumot tartalmazott. Vagy azonnal megszavazzák és befizetik a csillagászati összegű rendkívüli felújítási alapot, vagy a hatóság hivatalosan lakatlanná nyilvánítja és kiüríti a házat.
A fekete-fehér kőlapokon fojtogató csend terült el. A másodikon ácsorgó dr. Balog Henrik szája szélén megbújt egy halvány, jéghideg mosoly. A kényszerárverező ügyvéd pontosan tudta, hogy a kispénzű lakók képtelenek lesznek kifizetni a milliós tételeket – a szorongató helyzet tálcán kínálja majd neki az ingatlanok áron aluli felvásárlását.
Odaát, a szuterén félhomályában Székely Ricsi némán, gyakorlott mozdulattal csúsztatott be egy láda csempészett kávét és tisztítószert Marika néni pultja mögé. A pult alatti tartalékok mostantól már nem csupán apró szívességek voltak: a túlélés szürke zálogává váltak az összeomlás szélén táncoló házban.