A besárgult fotó

A földszinti kapualjban megzörrent a vastag rács, ahogy egy elegáns, finom szabású kabátot viselő nő lépett be a lépcsőházba. Bezerédi Melinda alig néhány évente fordult meg a Vászoly utca 6.-ban, de érkezése most azonnal megváltoztatta a hűvös kapualj levegőjét. A karja alatt egy keményborítású, karton Mappát szorított, miközben kimért, határozott léptekkel indult meg Erzsi mama lakása felé.
A sötét tölgyfa ajtó alig koppant, az öregasszony máris résnyire nyitotta. Nem látszott meglepettnek, mintha pontosan tudta volna, mikor érkezik a néhai Bezerédi Ferdinánd lánya. Melinda nem teketóriázott: amint belépett a szűk előszobába, a kisasztalra csúsztatott egy éles kontúrú, besárgult fényképet. A fotón a tiszteletre méltó öreg Bezerédi mellett Erzsi mama állt büszkén, előttük pedig gyerekként szorongott a fűben Melinda, Enci és Bálint. A régi papíron szereplő vonások mögött ott kísértett a ház összes elhallgatott viszonya.
„Ezt apám hagyatékában találtam, a régi iratok alján” – mondta Melinda halk, hűvös hangon, miközben a szomszédból kilépő Bartha Zsófia éppen fehér ruhájában, zsályafüstölőt lengetve próbálta megtisztítani a folyosó feszült légkörét, de a nők ügyet sem vetettek rá.
A résnyire nyitva hagyott ajtó mellett ebben a pillanatban haladt el Szilágyi Marika. Az egykori boltos szeme azonnal fennakadt a kisasztalon heverő képen, és felismerte a kis Bálint meg Enci arcát a Bezerédi-kúria kertjében. Marika megtorpant, tekintete a fotóról Erzsi mama elfehéredő arcára siklott. A földszinti félhomályban a régi pletykák egyetlen másodperc alatt nyertek ijesztő bizonyosságot, s a nő már fordult is vissza, hogy a friss hírt elvigye a ház többi lakójához.