A hatósági ultimátum — árnyékban

A kapualj felől éles zseblámpák fénye törte át a lépcsőházat fojtogató sötétséget. Nem a szerelők érkeztek meg, hanem a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság képviselői, akiket a szomszédos épületből tett lakossági bejelentés riasztott a terjengő gázszag és az iménti szikrázás miatt.
Fekete Zoltán a lépcső fordulójában állva próbálta hűvös, szabályimádó bürokráciával elsimítani a helyzetet, miközben Dr. Balog Henrik élre vasalt öltönyében, sápadt arccal lapult mögötte. Az ügyvéd pontosan tudta, mit jelent egy hivatalos hatósági jegyzőkönyv az ingatlanok értékére. A folyosón botorkáló Bordás professzor még megpróbálta kioktatni az egyenruhásokat Tesla váltóáramáról és a hálózat terhelhetőségéről, de a szakértők hűvös szigorral intették le az idős méréstani fejtegetéseit.
A pincei és a kiselosztónál végzett gyors vizsgálat után a hatósági csoport vezetője visszatért a kapualjba. A zseblámpa fényét közvetlenül Zoltán arcára irányítva nyújtotta át a frissen felvett jegyzőkönyvet. A határozat nem hagyott kétséget: az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent.
Az ultimátum súlyos csapásként nehezedett a házra. Vagy azonnal elindítanak egy csillagászati összegű kényszerfelújítást, aminek terheit rendkívüli befizetéssel kell ráterhelniük a csőd szélén táncoló lakókra, vagy a hatóság hivatalosan is lakatlanná nyilvánítja a társasházat, és elrendeli az azonnali kilakoltatást. Fekete Zoltán kezében remegni kezdett a pecsétes papír, míg Balog ügyvéd tekintetében megbicsaklott a korábbi hideg magabiztosság.