A hatósági ultimátum (5)

Alig telt el pár perc, a kapualj nehéz tölgyfa ajtaja élesen megnyikkant, és két egyenruhás katasztrófavédelmi ellenőr lépett a lépcsőházba. Kezükben vaskos mappa, az arcukon pedig a hivatalnokok összetéveszthetetlen, kimért szigora ült. Fekete Zoltán még fel sem dolgozhatta Balog Henrik iménti szavait, amikor a tisztek határozott léptekkel egyenesen felé indultak.
– Fekete úr? A lakossági bejelentés alapján azonnali szúrópróbaszerű műszaki vizsgálatot kell tartanunk – jelentette ki a fiatalabb ellenőr, miközben a puszta szemmel is látható, repedezett villanyóra-szekrényre és a szuterénből felszivárgó halvány gázszagra mutatott.
Erzsi néni ajtaja élesen kattant és résnyire nyílt az első emeleten. Az öregasszony haragos, éles szeme azonnal megakadt a hatóság emberein, s ujjai görcsösen szorultak a rézkilincsre. A másodikon Dániel és Erika álltak meg a korlátnál; a lány arca elfehéredett a félelemtől, Dániel pedig ökölbe szorított kézzel figyelte a lenti jelenetet.
Az ellenőrzés nem tartott tovább negyedóránál, de az ítélet megsemmisítő volt. A vezető ellenőr a kapualjban megállva, hideg szakszerűséggel nyújtotta át a hivatalos jegyzőkönyvet Fekete Zoltánnak.
– Az épület hálózata életveszélyes. Nincs mérlegelési lehetőség: vagy elindítják az azonnali kényszerfelújítást a megemelt alappal, vagy harminc napon belül lakatlanná nyilvánítjuk a bérházat, és megkezdődik a teljes kilakoltatás.
Fekete úr keze megremegett a papírt fogva, míg a háttérben álló Dr. Balog Henrik egyetlen halvány, gúnyos fintorral nyugtázta a fejleményeket: a pénzügyi hurok végleg rászorult a lakókra.