A felújítási alap csapdája

A földszinti kapualjban Dr. Balog Henrik olyan jéghideg eleganciával igazította meg az élre vasalt nyakkendőjét, mintha nem egy salétromos falú bérházban, hanem a Legfelsőbb Bíróság folyosóján állna. Fekete Zoltán, a szabálymániás közös képviselő éppen a legújabb hirdetményét szorongatta, amikor az ügyvéd úr halk, kimért hangon elé lépett.
– Zoltán úr, a ház műszaki biztonsága nem tűr halasztást – jegyezte meg Balog, miközben szeme sarkából a lépcsőn lebotorkáló, végtelenül kimerült Mátét méregette. A fiatal srác és Bianka már így is a törlesztőrészletek súlya alatt nyöögtek. – A felújítási alap azonnali, ötvenpercentes megemelése az egyetlen felelős lépés. Aki pedig nem bírja a közös költséget, annak célszerűbb lenne elgondolkodnia a lakása áron aluli értékesítésén.
Fekete úr szemei felragyogtak a bürokratikus szigor ígéretére, miközben a szuterénből Székely Ricsi bukkant fel, vállán egy karton csempészett prémium kávéval.
– Úgy van, ügyvéd úr! De ha végleg megszorul a ház, nálam a feketekávé féláron kapható! – kacsintott a jókedvű szomszéd, és gyorsan elsurrant a lift felé.
Közben Bálint feszülten lépdelt le a lépcsőn. Zsebében éppen megrezrent a telefon – Erika küldött kétségbeesett üzenetet a rendelőből –, ám a fordulóban hirtelen felbukkanó Enci gyanakvóan a kijelzőre pillantott. Bálint egyetlen éles mozdulattal süllyesztette zsebre a mobilt, miközben Balog Henrik egy gúnyos félmosollyal nyugtázta: a pénzügyi hurok lassan, de kikerülhetetlenül szorul rá a lakókra.