A hatósági ultimátum (2)

A kapualj felől nehéz léptek visszhangja törte meg a lépcsőház fojtogató csendjét. Fekete Zoltán, a közös képviselő sápadtan, izzadó homlokkal kísérte fel a katasztrófavédelem sárga mellényes szakértőjét és az építésügyi hatóság ellenőrét. A zseblámpák éles fénykévéi végigpásztázták a füstös elosztószekrényt, majd a szuterén felől még mindig halványan szivárgó gázszag felé fordultak.
– Ez közvetlen életveszély – jelentette ki a hatósági ember szárazon, a jegyzőkönyvre támaszkodva. – Vagy huszonnégy órán belül befizetik a teljes elektromos és gázhálózat kényszerfelújítási alapját, vagy az épületet azonnal lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kilakoltatást.
A gangon álló lakók közt morajlás futott végig. Bezeredi Melinda dühösen vágott közbe, míg Dr. Bordás András reszkető kézzel igazította meg a szemüvegét. A sötét lépcsőfordulóban Dr. Balog Henrik lépett elő, tökéletesen vasalt öltönyében hűvös magabiztosságot árasztva. A férfi szája szélén elnyújtott mosoly bukkant fel; pontosan erre a pillanatra várt.
– Ne essenek pánikba – szólalt meg Balog halk, kimért hangon. – Szívesen átvállalom a bajba jutott tulajdonosok részarányát, természetesen méltányos, azonnali készpénzes felvásárlás keretében.
Bálint a korlátba kapaszkodva hallgatta az egyezkedést, miközben a zsebében megrázkódott a telefon. A kijelző fényén Erika neve villant fel. Enci a Miri Csemege ajtajából pontosan rálátott a felderengő képernyőre, és szemei összeakadtak Bálint riadt tekintetével.