A hatósági ultimátum (13)

Dániel még fel sem ocsúdhatott Karesz pimasz védekezéséből, amikor sárga villogó fény borította el a kapualjat. Nem a tűzoltók, hanem a Katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság ellenőrei érkeztek meg a szomszéd házból tett lakossági bejelentésre. A sötét folyosón morajló tömeg egy pillanatra megtorpant, ahogy Fekete Zoltán, a közös képviselő, zseblámpával az arcában tört át a lakók gyűrűjén, mögötte két szigorú fellépésű tisztviselővel.
„A pincében terjengő gázszag és az elégett elektromos gerinchálózat miatt az épület közvetlen életveszélyessé vált!” – hirdette ki Fekete úr remegő hangon. A hatóság emberei a gyors felmérés után szárazon felolvasták az ultimátumot: a társasháznak vagy azonnal el kell indítania egy csillagászati összegű kényszerfelújítást, vagy órákon belül elrendelik az épület hivatalos kiürítését és a lakók kilakoltatását.
A lépcsőházban eluralkodott a pánik. Erika megtörten, sírva szorította magához a takaróba bugyolált csecsemőt a sötét sarokban, miközben Dr. Szabó András reszkető kézzel, teljesen szétcsúszva próbált rágyújtani a falnak támaszkodva. Székely Ricsi a szuterén lépcsőjéről dühösen ordított fel: „Miből fizetnénk ki ekkora összeget, amikor még az áram sincs visszakötve?!”
Ekkor a felsőbb emelet felől kimért, jéghideg léptek visszhangoztak. Dr. Balog Henrik lépett ki a homályból, élre vasalt öltönyében, kimérten végigmérve a kétségbeesett szomszédokat.
„Azonnali tőke nélkül holnapra mind utcára kerültök” – jegyezte meg Balog halk, vágó hangon. „De szerencsére fel tudok ajánlani egy áthidaló kölcsönt a háznak... természetesen a lakásokra bejegyzett jelzálog fejében.”