A hatósági fellépés árnyéka

Dániel fel sem ocsúdhatott Erzsi néni szavaiból, amikor nehéz csizmák dobogása verte fel a lépcsőház fojtogató csöndjét. Tormai Zoltán főtörzs vágott át a kanyargó füstcsíkokon, egyenesen a körfolyosó közepe felé tartva. Rendőri egyenruhájában határozottan, mégis látható idegességgel próbált rendet vágni az egymásra kiabáló lakók között.
– Mindenki lépjen vissza a lakásába, és készítse elő a személyi okmányait! – dörrent rá Tormai a korlátnak támaszkodó Fekete Zoltánra és a jéghideg tekintettel hallgató dr. Balog Henrikre. – Hatósági intézkedés van folyamatban, a kábelcsatorna rongálása bűncselekménynek minősül!
– Ne komédiázzon már, főtörzs úr! – lépett elő a homályból Köves Dezső bá, és elegáns mozdulattal megemelte a kalapját. – Előbb talán a villanyórát kellene megjavítani, nem a békés lakókat vegzálni.
A szuterén felől Székely Ricsi gúnyos nevetése visszhangzott fel. Tormai arca elvörösödött a tehetetlen dühtől, de a hatósági szigor látszatát fenntartva rászólt a csomagtartó-kereskedőre, miközben Fekete úr az előírásokra hivatkozva követelt azonnali rendőri jegyzőkönyvet.
Dániel kihasználta, hogy a figyelem a folyosón kirobbanó vitára terelődött. A telefon kijelzője még mindig névtelen ultimátummal fenyegetett a zsebében, az óra ketyegett. Óvatosan visszalépett a fal árnyékába, tekintetével a szuterénbe vezető sötét lépcsőfokokat kutatva, ahová Balog doktor a füst előtt leosont.