A hatóság ultimátuma

A nyitott kapualj felől nehéz, határozott léptek zaja törte meg az udvar fojtogató csöndjét. Két fényvisszaverő mellényes férfi lépett be a vaskapun, a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság jelvényeivel a mellkasukon. Fekete Zoltán, aki épp a földszinti folyosón próbálta koordinálni Miri keresését, szinte kiejtette kezéből a lakónyilvántartási mappát.
– Ki a társasház közös képviselője? – kérdezte a magasabb ellenőr, miközben gázkoncentráció-mérő műszerét a pincelejáró felé intette. – A szomszédos épületből érkezett bejelentés gázszag és veszélyes hálózati ingadozások miatt. Azonnali szúrópróbát kell tartanunk.
Ricsi épp ekkor lépett ki a szuterén nyirkos homályából, törlőkendővel törölgetve olajos kezét, de a sárga mellényesek láttán megtorpant, és vészjóslóan felvonta a szemöldökét. Bartha Zsófia megkövülten állt a lépcsőfordulóban, kezében a zsályafüstölővel, miközben a füst keveredett a pince felől szivárgó szaggal.
Az ellenőr nem teketóriázott. A műszer pittyegését hallgatva kimérten csapott le Fekete Zoltánra: az épület állapota közvetlen életveszélyt jelent. Két választásuk maradt: vagy azonnal elindítják a teljes elektromos és gázhálózat csillagászati összegű kényszerfelújítását, vagy a hatóság még a héten lakatlanná nyilvánítja a házat, és elrendeli a lakók azonnali kilakoltatását.
A hírek hallatán Dr. Balog Henrik halkan, szinte észrevétlenül lépett le a félemelet utolsó fokáról. A kétségbeesett csöndet kihasználva Dánielre és Fekete úrra nézett, majd jéghideg hangon megszólalt:
– Nem kell kétségbe esni. Ha a társasház képtelen kigazdálkodni a kényszerfelújítást, a megbízóim azonnali készpénzes ajánlatot tesznek minden egyes lakásra.