A hatóság érkezése

A vaksötétben Dániel egyensúlyát vesztve esett a korlátnak, fém éleződött fémhez, ahogy a keze súrolta a hideg fémet. A csecsemő hisztérikus sírása, a lakók dühös kiáltásai, és a távoli, de egyre közeledő szirénaszó mindent elnyomott. Bálint, akinek arcát még Erzsi néni vádjai marcangolták, most ösztönösen szorította Enci karját, aki sápadtan kapaszkodott belé. A barna boríték, melyet Erzsi néni tartott, most összenyomódott a kezében, jelentősége átmenetileg elhalványult a közvetlen káosz mellett.
A Karesz lakása előtt gyűlő tömeg egy emberként fordult a lépcsőház bejárata felé, amikor a szirénázás hirtelen megszakadt. Két rendőrautó és egy katasztrófavédelmi furgon fékezett le a Vaszoly utca 6. előtt, villogó fényük vörösre és kékre festette a homályos épületet. A lincshangulat pillanatok alatt feszült csenddé változott, majd ideges suttogásokká. Székely Ricsi, a szuterén 2. lakója, aki eddig a tömeg szélén állt, hirtelen elpárolgott, mint a zsályafüst, arcán egy pillanatra átsuhant a félelem. A csempészett áruk és a hatóságok sosem barátkoztak.
Dr. Balog Henrik, a 10-es lakás rezzenéstelennek tűnő ura, aki eddig az árnyékban figyelte az eseményeket, most diszkréten hátrébb lépett az ajtófélfa mögé. Szemei fürkészőn pásztázták az érkezőket, igyekezett felmérni a helyzetet. A jéghideg elegancia mögött rejtőző félelem – a „fekete zónás” tevékenységeinek lelepleződésétől való rettegés – most a felszínre tört. Bartha Zsófia, a 9-es lakás ezoterikus tértisztítója, kétségbeesetten szorította a kezében tartott, el nem égett zsályacsomagot. A káosz túl nagy volt, a rezgések túl sötétek ahhoz, hogy bármilyen füsttisztítás segíthetett volna.
Fekete Zoltán, a közös képviselő, aki addig a villanyóra szekrény kulcsát kereste, most egyenes derékkal, de láthatóan feszülten lépett előre. „Én vagyok a közös képviselő!” – mondta ki, hangjában a bürokrata önazonosság utolsó szikrája. A katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság emberei hidegen, protokollárisan fogadták. Néhány percnyi rövid tájékozódás után az egyik egyenruhás egy aktatáskából elővett egy jegyzőkönyvet, és Fekete Zoltán arcába vágta a rideg valóságot: a lakossági bejelentés, melyet a szomszéd házból tettek, megalapozott volt. A ház elöregedett hálózata és a pincében terjedő gázszag miatt az épület közvetlen életveszélyt jelent.
Az ultimátum hideg dörejként visszhangzott a sötét lépcsőházban. „Két opciójuk van” – mondta a hatósági ember, tekintete végigsöpört a lakók feszült arcán. „Azonnali, csillagászati összegű kényszerfelújítás, melyhez a lakóknak azonnal ki kell fizetniük a megemelt felújítási alapot, vagy az épületet hivatalosan lakatlanná nyilvánítjuk, és mindenkit kilakoltatunk.” A szavak súlya alatt a lakók arca megmerevedett, a düh és a pánik új hulláma söpört végig rajtuk. Dr. Balog Henrik tekintete felcsillant a homályban, a félelem mögött egy apró, számító villanás jelent meg. A Veszközgyűlés Dr. Balog játszmájának új fejezete kezdődött.