Blackout a lépcsőházban

Dániel ujjai görcsösen markolták a telefon hideg fémét. A visszaszámláló már csak másodperceket mutatott, a kijelző vibráló piros fénye éles kontrasztban állt a lépcsőház egyre sűrűsödő, szürke homályával. A digitális fenyegetés súlya alatt a levegő is nehezebbnek tűnt. Bálint még mindig Erzsi néni előtt állt, a barna boríték súlyával a zsebében, arcán az öregasszony szavai által okozott kétségbeesés.
A feszült csendet hirtelen felhasította egy mély, tompa dörej, mintha a ház gyomrában egy elfojtott szörnyeteg ébredne. A hang a második emeletről jött, Karesz lakása felől. Először csak halk, ritmikus basszus volt, aztán egyre erősödött, a falak is beleremegtek. Karesz, akit a napközbeni pihenés helyett az ihlet kapott el, részeges hévvel tekerte fel Marshall erősítőit, melyeket Sipos Bendegúz illegálisan kiépített, kriptobányász hálózatára kötött rá. A vibráló hanghullámok már-már fájdalmasan rezonáltak a mellkasban, a csecsemő sírása is elhalkult mellette.
A ház elektromos rendszere nem bírta a hirtelen terhelést. Először csak egy halk, sziszegő hang hallatszott valahonnan a falakból, majd egy hatalmas, vakító ívfény villant fel a lépcsőház felett, ahonnan a fővezetékek futottak. Ezt követte egy hangos, fémes csattanás, és a Vaszoly utca 6. száma, minden villanykörte és készülék egy pillanat alatt sötétségbe borult. A vaksötét lépcsőházban azonnal kitört a pánik. A távoli zsályafüst illatát felváltotta az égett szigetelés szaga, és a csecsemő ismét, ezúttal ijedtebben sírt fel.
Dániel a sötétben tapogatózva igyekezett a korláthoz, miközben a lakók dühös kiáltásai visszhangoztak a mélységből és a magasból egyaránt. „Karesz!” – üvöltötte valaki, és a név futótűzként terjedt. Szabó Gábor, akinek szívét már régóta próbára tette a ház feszültsége, most a feleségével, Andreával együtt rohant ki a lakásból. Enci, Bálint karját szorítva, szintén a második emelet felé tartott, arca sápadt volt a félelemtől és a dühtől. Már egy kisebb tömeg gyűlt össze Karesz lakása előtt, lincshangulat uralkodott, miközben Dr. Bordás András az egyik ablakból morogva szidta a váltóáram megbecsülésének hiányát, és Fekete Zoltán csendesen, de annál fenyegetőbben kereste a sötétben a közös villanyóra szekrény kulcsát. A ház sorsa most valóban Karesz kezében volt.