A titok üzenete

A tömegből felszálló zúgás, mely a düh és a félelem elegyéből táplálkozott, azonnal elnyelte az ultimátum hideg dörejét. A csecsemő, mintha megérezte volna a levegőben vibráló feszültséget, hisztérikusan felsírt, átható hangja átszakította a feszült csendet. Varga Nóra, a 2. emeleti szabadúszó marketinges, aki eddig a tömeg szélén, szinte észrevétlenül állt, hirtelen elfehéredett. A drága autóval járó, látszólag sikeres asszony ajkai remegni kezdtek. Szemei vadul cikáztak a tömeg és a kijárat között, mintha menekülőutat keresett volna. A kényszerkiürítés lehetősége nem csupán az otthon elvesztésével fenyegette, hanem azzal is, hogy feltárulhat valami, amit eddig gondosan rejtegetett a külvilág elől; a tegnap esti titok hirtelen sokkal valóságosabbnak tűnt, mint valaha.
A lépcsőház félhomályában, miközben a lakók dühösen suttogtak és Dr. Balog Henrik tekintete felvillant a homályban, Nóra zsebébe nyúlt. Ujjaival egy mobiltelefont tapogatott ki, amit azután diszkréten a combjához szorított. A képernyő halvány fénye megvilágította sápadt arcát, amikor egy gyors üzenetet pötyögött be. Dániel, aki a hálózat összeomlása óta egyfajta letargiában figyelte az eseményeket, most éppen Nórára tévedt a tekintete. Látta a zaklatottságot, a kapkodó mozdulatokat, és egy pillanatra, amikor Nóra telefonja megvillant, mintha egy ismerős, de nem odaillő nevet látott volna az üzenet feladójának helyén. Nóra sietve fordult el, mintha érezte volna a figyelő tekintetet, és a tömeg szélére húzódva megpróbált láthatatlanná válni. A pánik nemcsak a jövő bizonytalanságából fakadt, hanem a múlt súlyából is, ami most egyre fenyegetőbben tornyosult a Vaszoly utcai ház felett.