A gyertyafény árnyai

Dániel kilépett a küszöbön túlra, a telefon szűk kék fénykévéje megbicsaklott a korlát vasrácsain. Bálint szorosan a falhoz lapult, ingujja beleakadt egy kiálló vakolatdarabba. Odalentről nehéz, határozott léptek visszhangoztak a sötétben: Dr. Balog Henrik kimért hangja szűrődött fel a kapualjból, amint Fekete Zoltánnak magyarázott a hálózat túlterhelésének jogi következményeiről.
– Bálint, mit keresel itt? – sziszegte Dániel, miközben gépiesen a zsebébe süllyesztette a kijelzőt, amelyen még mindig ott égett a fenyegető üzenet.
Mielőtt a férfi válaszolhatott volna, a másodiki folyosó végén élesen kattant a zárszerkezet. Nóra újonnan megosztott lakásának ajtajából halvány gyertyafény szűrődött ki. Réka lépett ki a sötétségbe, maga mögött húzva a táskáját rendezgető Encit. A két lány a friss lakásmegosztás után még alig lakta be a szobát, de az áramszünet azonnal kiűzte őket a szűk térből.
Enci megtorpant, amikor a gyertya imbolygó sárga fényében meglátta Bálint sziluettjét. A levegő egy szempillantás alatt megfagyott a két emelet között.
– Te még mindig a házban vagy? – kérdezte Enci fojtott, rekedt hangon, és a tekintete gyanakodva siklott a férfi kezére.
Bálint nem válaszolt. Egyetlen gyors, kétségbeesett mozdulattal a zakója belső zsebébe süllyesztette a vastag, barna borítékot, majd hátra sem nézve megindult lefelé a lépcsőn, egyenesen a földszintről felfelé világító zseblámpák irányába.