A folyosói hálózat fojtása

A sötétség a második emeleti folyosón fojtogató volt, poros falak és régi gipsz szagát árasztotta. Bálint érezte, ahogy a pulzusa a torkában lüktet, amikor egy jéghideg kéz váratlanul megragadta a csuklóját a lépcsőforduló árnyékában. Erika volt az. Lélegzete kapkodó, ziháló volt, tele egy olyan ember nyers pánikjával, akinek már nem maradt hová menekülnie. Nem bírta tovább várni a fejleményeket lent, dr. Szabó leharcolt rendelőjének félhomályában.
„Bálint, valaki tudja” – suttogta a lány, hangja alig volt több egy fojtott remegésnél. Erika felmutatta a telefonját, amelynek halvány fénye megvilágította sápadt arcát. A névtelen üzenet nemcsak a terhességre utalt, hanem pontosan listázta a közös biztonsági műszakjaik óráit és a raktárépület mögötti találkozókat is. Bálint profi ébersége tehetetlenül csapódott vissza a sötét falakról; a zsaroló itt volt bent, a házban.
Egy szinttel lejjebb Székely Ricsi a földön kuporogva, remegő kézzel kereste a kocsikulcsát, de a fenti suttogás hallatán megmerevedett. A máskor oly vidám csomagtartó-kereskedőt most megbénította a félelem: ha a dühös dr. Balog Henrik most rajtaüt a csempészett prémium öblítőkkel és kávékkal teli táskáival, mindennek vége. Balog ügyvéd úr ajtaja valóban résnyire nyílt, s egy elemlámpa éles pászmája vágta ketté a port.
„Zoltán ma is körbejárt a házban, maguk meg itt gyanúsítgatnak!” – morogta lentről az idős Bordás professzor, mintha a fizikai törvények helyett most a lakók összeesküvését akarná megvitatni.
Bálint megdermedt, amikor a folyosó végén kattant a zár. Enci ajtaja volt az. Ha Enci most kilép a gangra, a sötétség sem menti meg őket a lelepleződéstől.