A folyosó új törvénye

Erzsi néni reszkető ujjai megálltak a nehéz, barna papíron, mert a lépcsőház alsóbb szintjeiről feltörő feszültség nehéz hullámként csapott fel hozzájuk. Fekete Zoltán, a közös képviselő, dühtől rángatózó arccal viharzott fel a fordulón, kezében egy tekercs rikító sárga ragasztószalaggal és egy paksaméta figyelmeztető cédulával. A katasztrófavédelem ultimátuma teljesen elsöpörte a türelmét; most a ház elfojtott rettegését változtatta kíméletlen adminisztratív terrorrá.
Nem is nézett Dánielre, egyenesen Erzsi néni folyosóra kitett, muskátlis virágállványa és a kopott cipősszekrény felé rontott. Egyetlen durva mozdulattal tépett le egy sárga papírlapot, és ragasztotta rá a fára.
– Elég volt a szabályszegésekből! – ordította Zoltán, hangja fojtottan visszhangzott a zárt térben. – Menekülési útvonalon tárolni a lomokat? Ha harminc percen belül nem hordják be ezt a szemetet, magam vitetem el az egészet a lakók költségére! Nincs több kivételezés!
Dániel megdermedt, a zsebében pedig újra megrezdült a telefon, a tegnapi szervertörlés néma, fenyegető bizonyítékaként. A háttérben, a félemeleti fordulónál ekkor hirtelen éles dráma hasított a levegőbe: Bálint zsebében megszólalt a telefon, s a mellette álló Enci egyetlen kétségbeesett rántással kapta ki a kezéből a készüléket, hogy a kijelzőn felvillanó, Erikától érkezett kórházi üzenetet meglátva végleg darabokra törjön a közös életük.
Zoltán azonban ügyet sem vetett a fiatalok zokogásig feszült vitájára. Már Dániel elé lépett, dühösen bökdösve a levegőt. – Maga meg, Dániel, ahelyett, hogy itt sutyorog, szóljon a rockzenész szomszédjának, hogy takarítsa el azt a dög nehéz erősítőt a lépcsőfordulóból, mielőtt a tűzoltók büntetik meg a házat! Rend lesz itt, ha beledöglünk is!
Erzsi néni görcsösen szorította magához a kabátja alá rejtett titkait, miközben Zoltán már viharzott is tovább a következő áldozata felé.