A folyosó suttogó hálója

Bálint megpróbálta kikerülni a dühösen vibráló zsályafüstöt és a mellette álló Zsófiát, de a lépcsőfordulóban Erzsi néni hideg, csontos ujjaival váratlan erővel kapaszkodott a kabátja ujjába. Az idős asszony szemei tágra nyíltak a közeledő rendőrségi léptek zajára, de ahelyett, hogy elmenekült volna, közelebb húzta magához a férfit. Hangja rekedt, fojtott suttogásként hasított a kék fények szaggatta félhomályba.
– Ne oda rohanj, te bolond! – sziszegte Erzsi néni Bálint fülébe, miközben a második emeletről lefelé osonó Dániel is megtorpant a korlát felett. – Szabó doki sarokba van szorítva, Balog ügyvéd már a torkát fogja az adósságok miatt. De nem ő az egyetlen. A szomszéd Ricsi az éjjel nehéz dobozokat pakolt Balog terepjárójába... láttam az ablakból! Olyan barna borítékok voltak náluk, amilyet te is rejtegetsz, fiam.
Bálint teste megfeszült. A titok, amit eddig mélyen eltemetve hitt, most Erzsi néni mérgezett szavaival kapott nyilvánosságot, ráadásul pont a dühös Zsófia és a felette álló Dániel előtt. Dániel a telefonját szorongatva hallgatta a lenti suttogást. A fenyegető SMS és Erzsi néni mindent látó tekintete között félúton rájött, hogy a hálózati szabotázsa csak egy apró porszem volt abban a gépezetben, ami most éppen rájuk omlik.
A rendőri egyenruhák sötét sziluettje ekkor lépett át a földszinti küszöbön, egyenesen a gyereksírástól hangos rendelő felé véve az irányt.